BLACK BOX STUDIO - BUDAPEST
PILVAX - A hely szelleme
(történelmi barangolás és 3D virtuális séta)
Németh Patrik és Burkus Dávid Egon
A Pilvax kávéház belső tere a reformkorban, Preiszler József színezett tollrajza
Egyes helyeknek szelleme van.
Bizonyos helyekhez olyan erősen kötődünk, mintha egy régi baráthoz vagy családtaghoz kötődnénk. Gondoljunk csak a gyerekkori otthonunkra, iskolánkra, munkahelyünkre, vagy gondolhatunk a kedvenc kávézónkra vagy kocsmánkra is. Nem véletlen, hiszen itt megismerkedhetünk hasonló emberekkel, vagy ide köthetjük a barátainkkal töltött boldog perceket, esetleg itt szőhetjük közösen világmegváltó terveinket. Néha aztán ilyen helyekről változások nőnek ki, és a hely szelleme hirtelen kinövi azt a szűk baráti közeget, amelyben született: egy nemzet gondolatává válik.
Ilyen hely volt a PILVAX kávéház is, melynek eredeti helyét ma már mindhiába keresnénk a pesti Belvárosban, csupán leírásokból és fotókról ismerjük, és mégis mind el tudjuk képzelni, milyen is lehetett a hely, ahová Petőfi Sándor és barátai naponta jártak.
Gracza György: Az 1848-49-iki Magyar Szabadságharcz Története 1. (Budapest, 1894)
Pillvax Károly, egy bécsi iskolamester fia, amikor 1842-ben átvette a Caffé Renaissance nevű kávéházat az akkori Úri utcában, még nem sejthette, hogy vezetékneve majd a magyar történelem fontos szavai közé kerül. A kávéház nem régóta működött itt: maga az épület is csak 1830 környékén épült, lengyel tulajdonosa után Libasinszky-háznak hívták. Tőle bérelte a kávé árusítási jogát az aktuális tulajdonos is.
Petőfi már 1843-óta járt ide, a hely pedig gyorsan népszerű lett a forradalmi ifjúság körében. Itt vitatták meg egymás között a magyar nemzet haladásának ügyét, de életük ügyes-bajos dolgai is szóba kerültek. Maga Pillvax is így hirdette a helyét: a tisztaság mellett bőséges hírlapválasztékot és a kávé mellé reggelente friss tejfölt ígért a betérőknek. Különösen a jurátosok, vagyis a fiatal jogászok között vált törzshellyé a kávézó, akik közül sokan érdeklődtek a politika és az irodalom iránt. A kávézó éjszaka is működött, az étlapon megtalálhatjuk a fűszeres mokkát ánizzsal, a puncsot, vagy a különlegességnek számító “krampampulit”, melyet ördög arcú talpas poharakban szolgáltak fel.
Pilvax Károly hirdetése (Forrás: Pesti Hirlap 1842. október 27.)
A kávéházban hasonló érdeklődésű és politikai nézetű fiatalok gyűltek össze, nem csoda hát, hogy 1846-ban Petőfi és barátai, akik között ott volt Vasvári Pál, Tompa Mihály és Jókai Mór is, itt alapították meg a Tízek Társaságát, amely összefogta a forradalmi hangú ifjakat a kiadók ellen. A billiárdasztalok (akkori nevükön tekeasztalok) mellett a visszaemlékezések szerint a kávézó közepén állt egy nagy kör alakú márványasztal, amelyet a „Közasztalnak” neveztek, és piros-fehér-zöld terítővel fedték le, mielőtt körbeülték volna.
1846-ban Pilvax ugyan bérletbe adta a helyet Fillinger Jánosnak, de az ő nevén emlegették továbbra is a kávézót. Az új üzemeltető Petőfiék kívánságára átalakította a kávéházat: ekkor került a fali keretbe a Bastille és a nagy francia forradalom hőseinek képe. A hely igazán ikonikussá a márciusi események hatására válik: március 14-én az egyik billiárdasztalról tudatja egy hírnök, hogy Bécsben kitört a forradalom, másnap pedig Petőfi itt olvassa fel először a Nemzeti Dalt. A verstől felbuzdulva, a költő és társai innen indulnak el a pesti forradalom felé.
„A pesti diákok a nép kivánatit elmondják”, Vinzenz Katzler metszete, amely 1848-ban készült, a nyomda előtt ábrázolja a forradalmi tömeget (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)
A szabadságharc alatt Petőfi javaslatára a hely nevet változtat: a kávézó a “Szabadság csarnoka” nevet kapta. Ezzel a költő megteszi az első tudatos lépést, hogy a PILVAX-ot a magyar szabadságharc kiemelt helyévé tegye. A szabadságharc végére kolerában meghalt Pillvax Károly, Petőfi pedig pár héttel később a segesvári csatatéren elesett.
A Szabadságcsarnok (Forrás: Ország-Világ, 1895. március 17.)
A forradalom leverése után az uralkodó megpróbálta bezáratni vagy átnevezni a magyar forradalmárokhoz köthető helyeket. Ekkor Fillinger János máshol nyit kávézót, az új tulajdonos pedig átnevezi a helyet “Café Herrengasséra”, vagyis egyszerűen csak Úri utcai kávézóra. A PILVAX ezután számos bérlőváltáson esett át, míg végül 1881-ben Schowanetz Antal, a kávézó egykori főpincére szerzi meg azt. A forradalom ekkor már elég távolinak tűnt, ő pedig végre újra kifüggeszthette a Pilvax feliratot. Ő rakta ki a falra Petőfi és Jókai képét is (aki ekkor még mindig élt), illetve bekeretezve a 12 pontot is kifüggesztette a bejárat mellé.
(Forrás: Budapesti Hírlap, 1891. április 19.)
Hiába lett azonban a Pilvax országos emlékhely, ez nem óvta meg a Belváros nagy átalakításától. Amikor az Erzsébet hidat építették, a környék utcáit is át kellett építeni, ekkor tűnt el a PILVAX kávézó épülete, sőt az egykori Városháza is. A Pilvax 1911-ben zárt be, az épületét pedig 1913-ban bontották le. Évekkel később pár utcányira újranyílt a kávéház, de a hely szelleme már nem tért vissza.
A Pilvax kávéház bejárata 1910-ben (Forrás: Élet, 1910. november 13.)
Belső kép a biliárdasztalokkal (Forrás: Petőfi-album, a Pesti Napló kiadása, 1907)
Sokan megfordultak a PILVAX-ban az évtizedek alatt; bár sok neve volt és sok megpróbáltatást kiállt az évek alatt. Ez a szűk, dohányfüstös, hatvan férőhelyes, utcafronti zug egészen véletlenül vált a magyar kultúra bölcsőjévé. Történelmünk egy viharos időszakában volt a szabad gondolkodás menedéke. Egy hely, ahol költőink átmelegedett ujjakkal és kávétól (vagy valami erősebbtől) átfűtött szívvel tudták megírni műveiket.
Kép a bontás előtt álló épületről (Forrás: Érdekes Ujsag 1913. október 12.)
A PILVAX valóban létezett, nem csupán egy mesebeli hely volt; mégis, annál sokkal többé vált. A PILVAX legendája túlnőtte annak falait, biliárdasztalait és nyikorgó székeit. Az, hogy Petőfi Sándor itt írta meg a Nemzeti Dalt, kiradírozhatatlan ajánlást hagyott a kávézó vendégkönyvében. A magyar nemzeti gondolat és a márciusi ifjak történetének középpontjába helyezte azt. Azóta majdnem 180 év telt el és mi minden évben újra és újra megpróbáljuk elképzelni azt a pillanatot: felidézni a Nemzeti Dal és a magyarság születését. Petőfi helyébe képzeljük magunkat, és közösen próbáljuk újra élni ezt a pillanatot: a nemzet felébredését. A PILVAX így válik történelmünk részévé és így válik eszményi hellyé is. Emléke azóta is azt kiáltja, hogy “legyen bármilyen erős is a cenzúra, akár milyen fojtogató a hatalom, mindig lesz néhány fiatal, aki megváltoztathatja a jövőt; és nem kellett hozzá más, csak egy nyugodt hely, egy üres papír és egy csepp bajtársiasság.”
Forrásgyűjtemény és felhasznált irodalom:
Gergely András: Magyarország története a 19. században (Osiris, 2003)
Honismeret, 1992 (20.évfolyam) Vallomás a Pilvax közről (Radó György)
Hirdetés 1842. okt. 27., Pesti Hírlap
Nemzeti Ujság 1846. szept. 15. Vegyes újdonságok
Jelenkor 1848. márc. 21. Petőfy
Budapesti Visszhang 1854. dec. 3.
Csordás Lajos: Emlékezés egy sárga csempés házra. Népszabadság, 2009. 03. 14. 62. szám
Flier Gergely: Száztíz éve zárt be végle a Pilvax, a márciusi ifjak törzshelye (link)
2023.01.01.
Németh Patrik, Burkus Dávid Egon